Máciusi ifjaink nagy lelkesedéssel készültek az idei ünnepünkre. Míg fiaink bátorságról, bajtársiasságról és lovaglási tudásukról tettek tanúbizonyságot, addig a leányaink méltóképpen búcsúztak tőlük (katonadalokat énekeltek, zsebkendőt lobogtattak, kokárdát tűztek a fiúk mellére könnyeikkel kűszködve).
Méltósággal emlékeztünk a hősökre, akik értünk, nemzetünkért, szabadságunkért harcoltak és adták életüket. Otthonról hozott fényképeken csodálhattuk meg a nagytatákat, déditatákat a katonaságuk ideje alatt. Reméljük, hogy továbbra is él bennünk, gyerekeinkben a hazaszeretet, anyanyelvünk ápolása, szülőföldünkhöz való ragaszkodás.
Molnos Lajos:
Szülőföldem
Itt minden kis ösvény,
kedves ismerősöm,
barátaim a fák,
tarka-szép virágok,
patakok és erdők.
Amerre járok,
játékos tavaszban,
kalász-színű nyáron,
mindhonnan,mindig
mindig visszavágyom.
Ha e tájat nézem,
anyám arcát látom,
kéklő nyári égen,
szeme mosolygását,
szellő dúdolásban
selymes,puha hangját,
hallom szólni hozzám.
Nálad kedvesebb táj
e világon nincsen,
édes szülőföldem,
te legdrágább kincsem!
Március beköszöntével sorainkat igencsak megdézsmálta az influenza. Egy páran azért megpróbáltunk ellenállni, kitartani a "nehéz" napokban. Megérte mert elsején márciuskákat kaptunk a lovagias fiúktól majd Krisztiánt köszönöttük fel születésnapján. Isten éltesse sokáig!
Az anyukáknak egy titkos meglepetést készítettünk nőnapra és még egy gyönyörű szép verset is tanultunk nekik. Isten áldása legyen az anyukák, nagymamák, keresztmamák életén a továbbiakban is. Titkos versünk szóljon minden nőnek:
Anya, súgok egy titkot Neked:
Ha megnövök, felnőtt leszek.
Nekem is lesz gyerekem,
És majd nagyon szeretem.
Ugyanúgy, mint Te engem,
Szép gyerekké nevelem.
Ha kérdez, mindig felelek,
Amit kér, azt megteszem.
De ez most még nagy titok,
Hisz csak óvodás vagyok.
Most még fogjad a kezem,
Nagyon-nagyon szeress engem.
De majd, ha nagy leszek,
Varázsolok tündérkertet.
Virágokat ültetgetek,
Mindig fogom fáradt kezed.
